A budapesti taxisok útlezárást szerveztek, sikeresen le bénítva a fél fővárost. Az ok: piaci versenytársuk annyira sikeres, hogy féltik a megélhetésüket. A cél: eltörölni az Uber-t, de lehetőleg most azonnal. Indok: az Uber nem tartja be a törvényeket, a taxis meg igen. Legalábbis eddig ennél komplexebb üzenetet nem igazán sikerült kihámozni.

Egyszerűen elképesztő, hogy igazi versenyhelyzetben miként hal le egy-egy ágazat napjainkban Magyarországon. Tök mindegy, hogy milyen szektort vizsgálunk. És az is biztos, hogy azonnal megindul a sírás-rívás az állami segítségért. A taxisok az Ubert megjelenése óta támadják, de talán még inkább a cég által alkalmazott elvet, ami a következő: én Angyalföldről a Fővám térre utazom autóval, van három helyem, ugorj be, tudunk beszélgetni, a költségeken megosztozunk, mindenki jól jár. Igaz, le kell töltened egy alkalmazást, de mégsem horror taxi áron és mégsem a BKV lerohadt járműveivel megyünk. Nem beszélve arról, hogy a levegő minősége vagy az utak zsúfoltsága szempontjából egy darab autó jobb négy darabnál, főleg akkor, ha épp taxik állják el az utat.

És persze megint azok szívnak, akikért a szakma lenne, az utasok. Pedig a képlet egyszerű: XY szeretne gyorsan és megfizethető áron eljutni A-ból B-be, ezért az autóval rendelkező sofőr feladata az utasszállítás biztosítása, természetesen tisztességes haszonszerzés mellett. Az Uber elleni fellépésükkel a taxisok az utasok jogos igényének kielégítését akarják hatóságilag szabályoztatni. Ha leszűkítjük a kérdést, akkor végül marad a puszta tény, egyetlen dologról van szó, a pénzről, illetve annak elmaradásáról, ha versenyezni kell érte. Látható, hogy egy sikeres elv működés közben hogyan tud virágozni és a tehetetlen versenytársak miként maradnak le, ha nem tudnak elég dinamikus reagálni, mert elkényelmesedtek, mert nem tudják, hogyan kell.

Hogy az Uber cégként hogyan adózik, mennyit fizet vagy nem fizet az államnak, az az utazni akaróknak nem feltétlenül elsődleges, a taxisok pedig nem feladata ebbe beleszólni, van az adótörvények betartásáért felelős állami intézmény. Az utasokat az olcsó fuvardíj és a gyorsaság érdekli, legfeljebb még az, hogy meleg legyen az autóban, mikor kint éppen fagy. Éppen ezért elég nagy tahóság felnyomni az Ubert a magas helyeken. Mégis milyen üzenet az, hogy kedves utasok, mi tudjuk, hogyan akartok utazni? Pláne akkor, ha a választ is ismerjük: úgy, hogy mi drágábban fogunk szállítani titeket, ha beledöglötök is!

Egy régebbi példát szeretnék felhozni: a Magyar Posta igazi liberalizációja ugyan még várat magára, de a csomagszállítás már remekül ki lett szervezve alóla, belőle. Mára több jól működő futárszolgálat, csomagküldő cég, csomagpont működik az országban. Természetesnek tűnik, hogy nem a postán adom fel a csomagomat, hanem egy céget bízok meg a leszállításával. Amelyik olcsóbb, amelyik gyorsabb vagy épp megbízhatóbb. Tehát amelyik nekem a legszimpatikusabb. Az állam akkor megoldotta, hogy könnyebb legyen, bár keményen küzd a folytatással szemben. Most sem kellene másként tennie, csak olyan feltételeket teremtenie, ami az utazóknak a legjobb, elvégre szolgáltatásról van szó.

Nem betiltatni meg öklöt rázni kellene a taxisoknak, inkább olyan szolgáltatást és olyan áron nyújtani, amit hajlandó igénybe venni az utas. Mert felháborodásuk kifejezésének módjával csak azt érték el, hogy már annak ellenére sincs kedvem velük utazni, hogy nekik ott a külön buszsáv.